11.fejezet

Elnézést, amiért csak most hozom. . . Remélem azért még van itt valaki. :) Nem túl eseménydús, és elég rövid, de most ennyi tellett tőlem. :P

Miután kiugrok a hotel előtt, egy kisebb szívroham ér. Sikongató lányok álldogálnak, üldögélnek, vagy épp sátrat vernek. Hát ezek sem normálisak.

De, hogy én sem az is biztos. Mégis mit képzeltem? Basszus.

Gyorsítok lépteimen miközben próbálok a tömegben a bejárat felé menni. Ide- oda lökdös mindenki, amitől nagyon ideges leszek.

Nagyon szívesen megmondanám nekik, hogy néhány perccel ezelőtt még pontosan AZZAL a Harry Stylessal voltam egy légtérben, sőt pontosan ő volt az akivel intim pillanatokba keveredtem, úgyhogy mindenki takarodjon a picsába. Valószínűleg bekussolnának. Engem meg letartóztatnának.

Végre bejutok a szálloda előterébe és a recepcióshoz sietek. Elkérem a szobám kulcsát, majd a lehető legkisebb feltűnést keltve felosonok a szobámba. Lassan világosodni fog, de még sötét van, így szerencsétlenül botorkálok befelé, míg meg nem találom a villanykapcsolót.

- ÁÁÁ! – sikítok fel rémületemben, és eldobom a hozzám legközelebb eső tárgyat. Niall van a szobában, a fotelben ül felém fordulva és eszik valamit. A csomag zsebkendő,amit felé dobtam nem ér el hozzá.

- Megijesztettelek? – kérdezi ártatlan fejjel.

- Bejövök, és azt veszem észre, hogy valaki itt ül, és rám várt a korom sötétben. Áh, nem Niall. Nem ijedtem meg. – sóhajtok és elindulok a kanapé felé, majd lehuppanok rá.

- Bocsi. – vonja meg a vállát, és beleharap a . . hamburgerébe?

- Te most komolyan hamburgert eszel? Hajnali négy óra! – szólok döbbenten.

Újra vállat von.

- Ha egyszer éhes vagyok.

Pár pillanatig érdeklődve figyelem, ahogy óriási adagot harap le, és tömörít a szájába. Ajkai szélén ketchup folt jelenik meg, amitől mosolyognom kell. Nyelvével kinyúl és letörli azt, majd tovább folytatja a zabát.

- Na és, mi szél hozott erre?

Gondoltam itt az ideje, és talán nem pofátlanság megkérdezni, miért is várakozott itt a korom sötétben éjnek idején. Már nem mintha nem lennék tökre izgatott, hogy Niall Horan a szobámban van, és úúú, és ááá, de nem. Nem vagyok izgatott.  Sőt, azt kívánom bárcsak elmenne mivel aludni szeretnék egy kicsit. Hulla vagyok.

- Hát, én kaptam a feladatot, hogy kiszedjem belőled az információkat. – nyeli le az utolsó falatot, megtörli a kezét, majd keresztbe fonja őket.

- Információkat? – vonom fel szemöldököm.

Előredől és összehúzza a szemöldökét.

- Mit csináltatok Harryvel?

- Tessék? – csodálkozom.

- Rosszalkodtatok?

- Mi van? Már megbocsáss Niall, de semmi közöd ahhoz, hogy mit csináltam és kivel! Nem érdekel mekkora sztár vagy, ez nem rád tartozik! – fonom keresztbe karjaim. – Különben is, miért kérdezed? Egyáltalán kit érdekel?

- Hát, mondjuk körülbelül azt a száz embert, akik ma titeket kerestek. – dől vissza a fotelban és egyik lábát a térdére teszi.

- Tessék? – kérdezem döbbenten.

- Interjúnk lett volna tegnap délután. Nem is egy. De el kellett halasztani, mert Harold nem vette fel a telefont. Mert veled volt.

Wow. Na, ezt sem gondoltam volna.

- És most bajban van?

- Eléggé. Viszont térjünk a tárgyra. Meddig mentetek?

- Niall!

Oké, én nem vagyok egy prűd ember, simán tudok ilyenekről beszélni, de erről most valahogy nem akartam.

- Esküszöm, nem mondom el senkinek. –teszi szívére kezét és kiskutya szemekkel nézett rám. Hát, mit ne mondjak, egy pillanatra elállt a lélegzetem aranyos pofijától.

- Nem is ismerjük egymást. – ellenkezem.

- Harryt sem ismered, mégis lefeküdtél vele. – von vállat megint.

- Hogy micsoda? – tátom el a számat. – Nem! Nem. – rázom a fejem.

- Ebből látszik, hogy igen. Meg abból, hogy mennyire látszott Harryn a dolog, mióta idejöttél. Teljesen rád startolt! – bólogat bölcsen.

- Igen? – kérdezem bizonytalanul. Hát, azért ez eléggé hízelgő.

- Aham. – mondja, feláll és az étkező részhez siet. Egy óriási tállal ér vissza, amin hamburgerek vannak. Felém nyújtja. Egy pillanatra elgondolkodom,végül vállat rándítok és elveszek egyet. Ő is így tesz és visszaül a helyére.  – Szóval mihez kezdesz most?

- Ezt hogy érted? – ráncolom a homlokom.

- Mit akarsz Harrytől?

Felnevetek gúnyosan.

- Semmit. Az ég világon semmit. Attól még mert egyszer megdugott és . .

- Hah! – mutat rám Niall, azt jelezve, hogy lebuktam. A szemeimet forgatom.

- Szóval ez nem jelent semmit. Nem voltam magamnál, valami bekattant itt. – mutatok a fejemre. – Pillanatnyi elgyengülés. – bólogatok és a hamburgerembe harapok.

- Aha. – Niall nem túl meggyőzően néz rám, de csendben marad. Így eszegetjük, egymással szemben a hambijainkat, aztán felállok.

- Ha megbocsájtasz. – pukedlizem egyet Niallnek. – Elmegyek fürödni.

Azt már nem mondtam, hogy mire visszajövök, ne legyen itt, de gondoltam ez alap.

Az óriási fürdőszobában teli töltöm a kádat forró vízzel, és belesüllyedek. Hátradöntöm a fejemet, és becsukom szemeimet.

Érdekes volt ez a mai nap. Több, mint érdekes. Basszus! Mit csináltam már megint?

Idióta.

Nem lett volna szabad. Csak hát . . . Annyira vágytam rá. Olyan jó volt. A legrosszabb, hogy úgy élveztem. Nagyon is.

Aztán mikor vége lett, gyorsan felkaptam a ruhám és a lehető legtávolabb ültem tőle. Rögtön elszégyelltem magam, nem bírtam ránézni. Biztos egy felcsinált lotyónak gondol. Szuper.

De hát azért ő se semmi! Csakígy, megdugni egy terhes nőt! Ő is gondolkodhatott volna.

De nem gondolkodott sem ő, sem én. Én kiszálltam a főbejáratnál, őt meg továbbfuvarozták a hátsó ajtóhoz.

Ennyi.

Mi a franc ütött belém? Megígértem magamnak, hogy többet ilyet nem. De elcsábított az a gazember!

Harry. . . Lefogadom, hogy ennyit akart csak. Megdugni és tovább élni gyönyörteljes kis életét. Hát csak rajta! Engem nem érdekel.

Kábé még fél óráig áztatom magam a kádban, aztán magamra tekerek egy törülközőt és a nappaliba megyek.

- Te még mindig itt vagy? – kérdezem meglepetten. Niall álmosan még mindig ott ül és álmosan mered ki a fejéből.

- Ja, de mindjárt megyek. Csak még . . – nagy nehezen feltápászkodik, és elém áll.

- Igen? – kérdezem, mert nyilván mondani akar valamit, de helyette csak némán áll.

- Szóval nem akarsz semmit Harrytől. – néz mélyen a szemeimbe.

- Nem. – mondom határozottan.

- A témát lezártad vele.

- Teljesen. – bólintok.

- És tisztában vagy vele, hogy Harrynek nem szabad, de még ha szabadna is, akkor sem folytatná veled, mert . . Mert ő Harry.

Egy pillanatra tiltakoznék ezzel a „ mit szabad, mit nem” dologgal, de végül inkább hagyom és bólintok.

- Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad neki, nem is tenné, és, hogy részemről is ugyanígy van ez. Nem érdekel Harry.

Egy pillanat erejéig fürkészve pásztázza arcomat, mintha nem mondanék igazat, de arckifejezése átvált derűsre és megveregeti vállamat.

- Nagyszerű. Ezt akartam hallani. Semmi Harry. – rázza az ujját felém, amit szigorúnak szán, de annyira aranyosra sikerül, hogy muszáj elnevetnem magam, és csak utána válaszolok neki.

- Semmi Harry.

~ Harry

A hátsó ajtón , a konyha felől osonok be. Korom sötét van, és hirtelen sikítást hallok. A szívem megáll egy pillanatra, aztán felkapcsolódik a lámpa, és egy duci, pirospozsgás  arcú középkorú nő áll előttem.

- A szívbajt hozta rám, uram. – teszi szívére kezét.

- Bocsánat, én csak . .

- Tudom, maga Harry Styles.

Bólintok.

- Esetleg tudja, hogy vannak- e emberek a hotel előterébe? Fel tudok jutni észrevétlenül?

- Természetesen uram, akinek nincs foglalt szállása itt, az mind ki lett tessékelve. – húzza ki magát büszkén, és nem bírom elrejteni a mosolyomat.

- Köszönöm . . – pillantok a névjegykártyájára a mellkasán. – Martha. Lekötelezett. A viszont látásra. – nyúlok kezéért és megcsókolom.

- Óh. – pirul el, mire felnevetek és elhagyom a helyiséget.

Az épület valóban csendes, hiszen hajnal van. Nagy korai hajnal. A lakosztályomba sietek, és már alig várom, hogy végre aludhassak egy kicsit. Szép tervemet viszont megzavarja a szobámban bóbiskoló Liam.

- Mi az haver? – sóhajtom és leülök vele szemben. – Mit keresel itt?

- Inkább azt mond, meg, hogy te hol voltál az elmúlt majdnem egy egész napban. Mindenki téged keresett. Interjúink lettek volna, basszus. – rázza a fejét mérgesen.

Interjúk? Upsz.

- Bocsánat, teljesen kiment a fejemből.
Liam pár pillanatig rezzenéstelen arccal figyel, ami azért elég frusztráló. Főleg, hogy ilyen komoly képet vág.

- Hol voltatok? – kérdezi végül.

- Voltunk? – adom a hülyét.

- Hayleyvel. – emeli rám tekintetét szem forgatva.

- Miből gondolod, hogy vele voltam? – fekszem le a kanapé karfájának döntve fejemet, lábamat felhelyezve.

- Mindenki tudja. Legalábbis gondolja. Mindketten eltűntetek hirtelen, semelyi kőtök sem vette fel a telefont.

- Mondtam, hogy bocs. – tárom ki a karom.

Csöndben vagyunk egy ideig, csak az óra kattogását halljuk.

- Mit akarsz tőle? – tér végre Liam a tárgyra, amit már vártam. Nyilván azért jött ide, hogy megdorgáljon, figyelmeztessen, hogy ez így nem lesz jó, és végül megígértesse velem, hogy nem csinálok hülyeséget. Tudtam, hogy így van.

És hogy mit akarok tőle?

Jó kérdés. A limóban történtek után, nem szólt hozzám többet, csak zavartan üldögélt. Mint én. Elég zavart voltam, mivel épp akkor dugtam meg egy nőt, aki terhes és akivel nem csak azért nem kellett volna ezt csinálnom, mert  kiderülhet az egész világ előtt.

Nem kellett volna ezt csinálnom, nagyon nem.  Nem volt tisztességes. Csak hát . . Annyira felizgatott. És felidegesített. Ennek tetejében még ittam is. És hát ez lett belőle.

És, hogy mennyire élveztem . . . Ezt nem tudhatja meg. Nem csak ő, senki.

- Az ég világon semmit. – mondom végül egyszerűen.

Ez volt az igazság.

- Megdugtam. Ennyi elég volt belőle. – vonok vállat.

Liam rosszallóan néz rám.

- Nem tűnsz túl meglepettnek. – mondom szórakozottnak.

- Most mondjam azt, hogy meglepődtem azon, hogy összefeküdtél egy csajjal, akivel nagyon nem kellett volna? Bocs, de ez tipikus Harry. – rázza a fejét lemondóan.

Felnevetek.

- Igazad van. De mondd csak, most épp nála is látogatóban van valaki, hogy kifaggassa? – viccelődöm.

- Ami azt illeti igen. – bólint.

- Mi van? – ülök fel hirtelen. - Ez most komoly? Ki?

- Niall.

- Ti nem vagytok normálisak. – rázom a fejem. – Miért kellett rá uszítani Niallt? – kérdezem kétségbeesetten.

- Hogy aztán majd össze tudjuk hasonlítani a történeteteket. Bocs. – von vállat.

- Idióták. – morog és a kezeimbe temetem arcomat.

- Akkor tisztában vagy vele, hogy Hayley nem a megfelelő választás. – mondja halkan.

- Nem lenne ilyen választásom egyáltalán, de igen. Tisztában vagyok vele. – mondom gunyorosan.

- Akkor a Hayley- ügy ennyi volt, igaz? – billenti oldalra a fejét. Menjen már ki innen, aludni akarok! Mindjárt meg is mondom neki, de előtte még így válaszolok:

- Ennyi bizony. Megkaptam, amit akartam, végeztem vele. Semmi másra nincs tőle szükségem. Hayley Tricket számomra ennyi volt.