4.fejezet

Hellóóóó. Holnap kezdődik a suli!! Hát nem csodálatos?!!! (KÖLTŐI KÉRDÉS:)) Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez az tanévhez vagy ahhoz amit éppen csinálni készül majd! :D Hajráááá! :)
Köszi mindent,ez most elég rövidke lett,de remélem tetszik Nektek! <3

 ~ Harry

Az a nézés. Te jó ég. Amikor ott guggolt előttem, és felnézett rám. Mélyen a szemeimbe nézett az Ő csillogó kék íriszeivel.

Ott, akkor teljesen végem volt. Azt hittem ott halok meg. A tekintete annyira . . tüzes volt. Eleven. Élettel teli. És azóta sem megy ki a fejemből.

És aztán ott hagyott. Csakúgy otthagyott. A gondolatra nevetnem kell, bár akkor teljesen kétségbeestem ettől. Még soha, senki nem hagyott ott. Főleg ilyen pillanatban.

Hihetetlen. Még most is ő jár a fejemben, mikor tudom, hogy Natalie épp a fürdőszobában van, és mindjárt kijön hozzám. Meztelenül.

Így is történik, a nálam tíz évvel idősebb Natalie kinyitja az ajtót és meztelenül közelít felém. Szája szélén csábító mosoly ül, és mikor végignézek rajta én is elvigyorodom.

- Van kedved játszani Styles? – guggol le elém az ágy elé. Végigvezeti tekintetét teljesen meztelen testemen és az ajkába harap.

- Természetesen. – kacsintok rá.

A következő pillanatban kezébe veszi férfiasságom és ügyesen dolgozik rajra, majd a szájába veszi az egészet és szopni kezd.

- Utána meg is kell dugnod, ugye tudod? – kuncog fel egy pillanatra, majd folytatja amit elkezdett.

Próbálok teljesen ellazulni és élvezni érintéseit, de nem megy. Fogalmam sincs miért. Valahogy nem olyan érzés volt, mint ahogy korábban csinálta. Mármint, a testemnek nyilván tetszett a dolog, de az agyam valahogy nem akarta ezt.

És akkor felnéz rám. Én pedig rájövök mi a baj. Hogy ő nem Hayley. Akaratlanul is őt próbálom a helyébe képzelni. De nem, ő még mindig Natalie, bármit is képzelgek összevissza.

Egyáltalán miért képzelgek Hayleyről?

- Natalie, figyelj . . . – fogom meg a fejét és eltolom magamtól. Felvont szemöldökkel, érintetlenül néz rám. – Ez most nem fog benni, bocsi. Most inkább megyek. – állok föl és gyorsan fölkapkodom magamra a ruháimat.

Natalie meg értetlenül bámul közben.

- Baj van Harry?

Megrázom a fejem.

- Nincs. De megyek. Majd legközelebb. – mondom, majd kiviharzok az ajtón és a hotelből is.

Reggel még jó ötletnek tűnt megbeszélni Natalie-val, hogy itt találkozunk, de most már nem értem mit is akartam pontosan.

Félóra gyaloglás után megtalálom a turnébuszokat. Bemegyek a sajátomba, de rögtön vissza is fordulnék.

Liam és Sophia a kanapén enyelegnek. Őszintén megmondom, semmi bajom ezzel a lánnyal, Liam a tesóm, és semmi problémám nem lenne, ha hangos nyögéseken kapnám őket rajta. De nem. Ők összebújva ülnek a kanapén, kezükben csokival, valami romantikus filmet néznek, közben pedig édesen egymás fülébe suttogna, és olykor- olykor felnevetnek.

Hát nem ennivaló?

Hányingert kapok tőlük.

Amint meglátnak, figyelmüket rám irányítják.

- Szia! – köszönnek. Egyszerre.

- Helló szerelmes bárányok! Mizu?

- Épp a Szerelmünk Lapjait nézzük. – mondja Sophia mosolyogva.

- Neeee. – színlelek meglepett arcot.

- De de. – vigyorog Liam, majd puszit ad Sophia arcára.

Oké, tudom hogy ők is szoktak dugni. Nyilván. De őszintén nem tudom róluk elképzelni, hogy csinálják. Micimackót néznek közben? A gondolat felvidít, ahogy elképzelem őket egy nagy szexcsatában, aminek Micimackó is a tanúja. Komolyan mondom, ha ennek a kettőnek gyereke lesz. . . Majd én leszek a nagybácsijuk és megnevelem őket. Hogy ne legyenek ilyen nyálasak.

- Hm, Harry? – kérdezi csilingelő hangon Soph.

- Ööö, tessék? – rázom meg a fejem, mikor észreveszem, hogy kicsit elkalandoztam.

- Azt kérdeztük, hogy hol voltál.

- Oh. Hát öö . .

- Natalie? – kérdezi Liam.

- Eltaláltad.

A szemét forgatja.

- Az  a nő . .

- Mi bajod vele? – kérdezem felháborodottan.

- Nem akarsz keresni valakit, akit nem csak az izmos tested, hírneved és sok pénzed érdekel? Nem akarsz egy komoly kapcsolatot? – teszi fel komolyan a kérdést.

Pár pillanatig pislogás nélkül meredek rá.

- Majd meglátjuk. – mondom és az ágyamhoz sétálva otthagyom őket. Bemászok a kis lyukamba és behunyom a szemem.

Nem akarsz egy rendes nőt magadnak? Egy komoly kapcsolatot? Mindig ezekkel a kérdésekkel jön.

Majd én eldöntöm mit akarok. És ez egyenlő a semmi komoly kapcsolattal. Eddig egyetlen egy lányra sem gondoltam úgy, hogy komoly kapcsolatot szeretnék vele. Egyszerűen nem jött még senki. Nem hiszem, hogy most fog. Vagy hogy egyáltalán el fog-e jönni.

Ha eljön, ha nem én addig biztos folytatom az eddigi életmódomat. Minden nap más csaj. Jó ez így nekem. Legalábbis azt hiszem.

Eszembe jut a ma esti kis bakim. Hayley miatt nem voltam formában. Ó, az a lány! Miért gondolok rá egyfolytában? És miért nem akartam Natalie-t? Hayley miatt? Egy szopás miatt? Ugyan már! Ezer nő csinálta már nekem, sőt sokkal extrémebb dolgokat is. Egy szopás nem változtat semmin.

Felnevetek. Tényleg nem. De akkor mégis . . egy hét telt el azóta. És én mégis mindig rá gondolok. Az érdekes az, hogy nem is a mosdóban töltött időre, hogy mit csinált velem. Hanem magára a lányra. Azok a szemek . . Annyira gyönyörűek. Egyszerre sugárzik belőle a hideg és a meleg. A barátságtalanság és a kedvesség. A magabiztosság és a bizonytalanság. Annyira égető a belül világosabb,majd egyre sötétülő  írisze.  Komolyan mondom, égetően gyönyörű.

Kipattannak szemeim. Most komolyan itt áradoztam a szeméről? Ilyen nincs. Én nem áradozok senkiről. Megdugom, majd otthagyom.

Meg kell szereznem Hayleyt. Egy éjszakára az enyém kell, hogy legyen, különben megőrülök. Lehet, hogy ez a megoldás a problémára. Ha megkapom őt, valószínűleg már nem lesz hatással rám. Hiszen biztos csak feléledt bennem a „vadászösztön” és addig nem nyugszik az elmém, amíg meg nem kaphatom. Mert eddig nem volt ilyen. Nem kellet soha, senkit megkaparintanom. Mindig fölkínálták magukat mind. De ez a lány játszani akar. Hát játszunk.

~

- Lou? – kopogok be a másik busz ajtaján,majd belépek.

- Gyere! – hallom a hangját.

Egy ülőkén ül és Lux-szal játszik valamit.

- Hát te?

- Gondoltam benézek. – vonom meg a vállam és leülök melléjük. – és kérdeznék valamit. . . Hayleynek van valami faszija?

Felvont szemöldökkel néz rám.

- Nincs. Miért?

- Jó csaj. – vigyorgok rá, mire megcsóválja a fejét.

- Harry, ha esetleg tetszenél neki, akkor sem hiszem,hogy neked a legjobb választás. . .  –mondja,majd elfintorodik, mintha valami rosszat mondott volna.

- Miért? – ráncolom a szemöldököm.

- Ööö . . . – húzza el kínosan a száját, de a következő pillanatba nyílik a fürdőszoba ajtaja és Hayley jelenik meg.

Basszus, remélem nem hallott semmit.

Mikor meglát elvigyorodik. Az utóbbi napokban mintha került volna, így örülök, hogy megint a régi.

- Mi van bongyor, jöttél még egy körre?

Magamban nevetek a megjegyzésén, de tekintetemmel állom az övét.

- Ha te is akarod, édes. – duruzsolom, majd felállok és a füléhez hajolok. – De most fordítva leszünk. Könyörögni fogsz nekem, amikor nem hagyom, hogy elélvezz. Mert nem fogom ám hagyni. – suttogom, hogy csak ő hallja.

Olyan finom az illata.

Hallom, ahogy egy pillanatra elakad a lélegzete, mire diadalmasan elmosolyodom.

- Fogadjunk, hogy te is akarod. – kezemet derekára teszem és közelebb húzom magamhoz.

- Khmm. – köhécsel Lou, mire megfordulok és visszaülök. Hayley pár másodpercig haboz, majd ő is leül.

- Mi újság Lux? – mosolygok a kislányra és az ölembe veszem. Lux aranyosan nevetgél, amikor megcsikizem még jobban. Kicsit eljátszom vele, amíg Lou és Hayley beszélgetni kezdenek. Nem tudom miről, viszont Hayley tekintetét nem egy párszor magamon érzem.

Mintha tetszene neki, ahogy Lux-szal játszom.

- Jössz a buliba Hay? – teszem fel hirtelen a kérdést.

- Hay? – néz rám döbbenten.

- Igen, az új beceneved. Szóval jössz?

Idegesen néz rám.

- Nem tudom.

- Gyere a buliba Hayley! – lép be hirtelen Sophia.

- Na mi van, véget ért a Micimackó? – mormogom az orrom alatt.

- Hayley? – kérdezi újból Soph.

- Oké. – válaszol mosolyogva.

- Hát ez remek. – állok föl és az elhúzható ajtóhoz sétálok. – Akkor a buliban találkozunk. Ó és Hay! – nézek még vissza rá, mire a szemét forgatja.

- Igen?

- Vegyél fel valami szexiset!

~

Rögtön kiszúrom éj fekete haját, ahogy a táncparketten rázza Sophiával. A bárpultnál ülök és figyelem, ahogy mozog. Milyen kívánatosan.

Egy kék ruha van rajta, nagy kivágásokkal, és láttatni engedi hosszú lábát. Akkora tűsarkúban van, hogy csodálkozom, egyáltalán hogy tud benne menni.

Elkalandoznak a gondolataim már megint, mikor fenekére téved tekintetem, és arra leszek figyelmes, hogy már nem látom. Idegesen kapkodom a fejem, mikor megpillantom egy kanapén a sarokban. Elvigyorodom. Most bevetem magam.

Kérek még egy italt és két pohárral lépek elé. Felé nyújtom, de ő a fejét rázza.

- Te sosem iszol?

- Már nem. – motyogja és mintha kicsit frusztrált lenne. Leteszem a poharakat egy asztalra,majd mellé ülök, olyan szorosan, hogy a lábunk összeér.

- Arrébb is van hely. – bök fejével az ülőalkalmatosság többi részére.

- Tudom. – vonom meg a vállam.

Pár pillanatig csöndben farkasszemet nézünk, majd fölteszem a kérdést:

- Még mindig nem gondoltad meg magad?

Felsóhajt.

- Nem.

- Miért?

- Ne kezd elölről, Harry. – mondja fenyegető hangon. Tetszik, ahogy a nevem hallatszik a szájából.

- Nem válaszoltál.

- Jó. – fordul felé egész testével. – Azért nem mert nem vágyom arra, hogy egyszer megdugj, esetleg kétszer, aztán otthagyj.

Meglepődök kicsit, hogy ezt így kimondta. Pontosan tudja mit akarok.

Kicsit fölemelkedik és arrébb ül a kanapén. Elmosolyodom és követem, hogy megint szorosan mellette legyek. Ezt játsszuk, míg a kanapé végén köt ki és a karfától már nem tud hova menekülni előlem. Ekkor felé hajolok és a szemébe nézek.

- És mi van, ha nem csak egy éjszakára kellenél? Ha komolyan gondolnám veled? – mondom és kezemet a combjára teszem. Megint egymást bámuljuk, majd tekintetét oda vezeti ahol megérintettem. Kezemet följebb vontatom, közben a reakcióját lesem.

A homlokát ráncolja, majd tenyerével megállítja kalandozó kezemet.

- Nem hiszem, hogy ezt akarnád.

- De ha mégis? – hajolok hozzá és belepuszilok a füle mögötti finom bőrbe. Érzem, hogy megremeg, és nehéz visszatartanom a vigyoromat. Tudom, hogy ő is akarja.

Idegesen a hajába túr, és mintha nehezen lélegezne. A szemébe nézek és nem tudom jól látom- e de mintha könnyes lenne. Élesen beszívja a levegőt.

- Nos, akkor sem lehetnénk együtt.

- De miért? – ráncolom a szemöldököm.

- Mert nem lennék egy jó választás neked.

- Ezt hogy érted?

Mi ez a „ ő nem a megfelelő neked” dolog? Lou is valami ilyesmit mondott.

- Harry . . – kezdi és úgy látszik nagyon küzd a szavakkal. – Én . .

- Igen?

- Harry, én terhes vagyok.