BOCSÁNAT

Helló, ha még van egyáltalán itt valaki. . . Azt mondtam úgy pár hónapja, hogy rendszeresen jönnek majd a részek ......... hát nem sikerült. Nem tudom miért, de egyszerűen nem ment. Sajnálom. :(

Most sem egy részt hoztam, hanem egy kicsi kis történetet. Remélem valaki még erre téved és látni fogja:D.

A Reddel kapcsolatban .... szeptemberben megpróbálom folytatni. Nem ígérek semmit, lehet nem lesz belőle semmi. Lehet, hogy hagyom az egészet, és új blogot kezdek, vagy lehet hogy még azt se. Majd eldől........

A sztorihoz hozzátenném, hogy nem vagyok Larrys, nem hiszek bennük, tehát még mielőtt valaki komolyan venné és nem tetszene neki: A SZTORI CSAK A FANTÁZIÁM SZÜLEMÉNYE NEM VAGYOK SE LARRY MELLETT SE ELLENE. 

Egy év eső nélkül

Szeptember

Másfél hete. Másfél hete, hogy itt hagytál mindnyájunkat. Engem.

Először nem fogtam fel. Nem tudtam felfogni. Csak ültem és bámultam. Nem történhetett meg. Ez nem lehet igaz. Ez csak valami rossz álom, ugye?

Nem lehet, hogy elvesztettem azt, aki az életemben a legfontosabb. Aki a legtöbbet jelenti számomra.

Valamikor, pár nappal később, miközben kiszálltam a kocsimból, megpillantottam valamit. Egy göndör hajat. Illetve a vége göndör. Pont, mint neked.

Azt hittem álmodok. Gyors léptekkel indultam meg felé, miközben a nevedet kiáltottam. Megfordult, engem pedig mintha megütött volna valami. Nem te voltál.

Nem kaptam levegőt. Szinte fuldoklottam, próbáltam lenyugodni de nem ment.

Aztán megjelent pár fotós, én pedig nem bírtam tovább, elsírtam magam. Futásnak eredtem, vissza a kocsiba. 

Azóta is csak sírok.

Október

A temetésed előtt folyamatosan sírtam. Álltam és sírtam. Ültem és sírtam. Feküdtem és sírtam. Mindig.

Most, hogy eltemettünk, most hogy tudatosult bennem a dolog, már nem tudok sírni. Kisírtam magam, nem megy tovább.

Azóta egyetlen egy dolog jár a fejemben.  Az én hibám. Az én hibámból történt az egész. Ha nem veszekszünk előtte, minden máshogy történt volna. De én makacs voltam, muszáj volt veszekednem.

Egyfolytában lejátszódik a fejemben a jelenet. Ahogy ordítasz, magadból kikelve hevesen gesztikulálsz. Én visszaordítok. Visszaordítok, mert mérges vagyok rád, amiért nem érted meg. Amiért nem értesz meg.

És aztán kiviharzol. Még ordítok utánad, de nem hallasz meg. Semmit nem hallasz.

Beülsz a kocsidba, és ahogy ilyenkor mindig, a földig taposod a gázt. Száguldasz, és nem hallasz meg. Nem hallasz semmit.

Bumm.

November

Dühös vagyok. Gyűlölöm ezt az egészet. Két hónapja nem vagy velünk, mégpedig miattam.

Dühös vagyok magamra, mindenkire. Az egész világ megbaszhatja!

Jönnek hozzám, tudod? Úgy gondolták ennyi elég volt, mehet tovább az élet. Jönnek a felkérések, a koncertek, a rendezvények, amiket gyűlölök. Gyűlölök, mert mosolyognom kell miközben legszívesebben üvöltenék.

Gyűlölöm őket, mert az egész egy nagy megjátszás. Ott mosolygunk, bájolgunk a másikkal, miközben a hátunk közepére sem kívánjuk őket. Tudom, hogy te sem szeretted.

Nem a rajongókat. Ők a világom, ahogyan neked is azok voltak. Itt vannak most is, velünk.

Szeretem őket, mert boldoggá tesznek. Téged is boldoggá tettek. Imádtad a koncerteket.

De remélem tudod miről beszélek, mikor azt mondom gyűlölöm. A felhajtást. Utálom a felhajtást, és a sajnálkozást, ami a halálod után történt. Azt hiszik ismernek, érted? Kibaszottul nem tudnak rólad semmit.

Nem is érdemlik meg, hogy ismerjenek.

Az utóbbi időben mindenhol ott voltak a paparazzik. Bárhova mentem, nem hagytak élni. Kértem őket, hogy hagyjanak. Nyugalmat kértem, de nem adták meg. Senki nem hagyott nyugodni.

Az újság veled volt tele, az interjúk csak rólad szóltak, mindenki téged sajnált.

Mindenki leszarta, hogy miközben a hotel felé tartottam, és fotósok meg rajongók vettek körül, majdnem agyontapostak. Mindenki ordibált, sikítozott, kérdéseket tett fel, én pedig azt hittem megőrülök. De hisz tudod milyen.

Azt hiszem meg is őrültem.

December

Mindig is szerettem a Decembert. Hangulatosnak tartottam, imádtam a fényeket, és azokat az illatokat.

De most üres.

Többnyire a kanapén ülök és nézem, ahogyan a hópelyhek hullanak. Imádtad a hópelyheket.

Emlékszem, mikor elmondtad, kiskorodban hópihe akartál lenni. Aztán meg a srácokkal vettünk neked egy hópihe jelmezt, szülinapodra. Emlékszem az arcodra kiült hitetlen nevetésre, mikor kinyitottad a csomagot. Hiányzik a nevetésed.

A srácok megvannak. Sokat sírtak ők is, de megvannak. Ők rendben lesznek. Én nem tudom.

Elvileg együtt Karácsonyozunk majd. A fiúkkal meg a szűk családi körrel. Tudod, ez jó ötlet. De én nem akarom. Nem akarom Nélküled.

Január

Kérlek bocsáss meg. Bocsáss meg nekem. Amiért megtörtént, ami. Az én hibám.

Mikor erről beszéltem anyukáddal, azt mondta ne beszéljek ilyeneket, ez nem igaz. Hiszen nem tudtam, hogy a veszekedésünk miatt ilyen szinten eldurran majd az agyad, és balesetet szenvedsz.

Tudod, legelőször én is így gondoltam. Miközben magamat hibáztattam, az agyam egy kicsiny része mondta a magáét miszerint ez nem igaz.

De aztán rájöttem valamire. Én vagyok a hibás, pontosan azért mert megismertél.

Ha nem lenné, te még mindig itt lennél.

Én kergettelek a halálba.

Hisz mióta ismerlek, azóta játszottunk. Legjobb barátok lettünk rögtön. Szerettelek, mint legjobb barátomat, és te is. Aztán valami megváltozott.

Sajnálom Harry, nem úgy kellett volna fogadnom, ahogy, azt hogy belém szerettél.

Egy segg voltam. Egyszerűen nem értettem, és utáltam, hogy mindenki a mi románcunkkal foglalkozik.

Miközben barátnőm volt. Szerettem Eleanort. Szeretem őt.

Kicsit megromlott a kapcsolatunk, kicsit más lett de mégis ott voltunk egymásnak. Te meg én, Harry. Örökre barátok.

Aztán megtörtént az, aminek talán sosem kellett.

Szerelmes lettem beléd. Fogalmam sincs, hogy történt. Csak úgy megtörtént. Az egyik pillanatról a másikra.

Már nem azt a kissrácot láttam, mint régen, és aki velem együtt lógott, hülyéskedett.

Egy férfit láttam. És teljesen beléd bolondultam.

De szerettem Eleanort is. Nem tudtam nem szeretni mindkettőtöket.

Évekig húztuk ezt, tudom. Te, El, és én. Hol ki kivel. Megőrjített már a végén.

Téged is.

Február

Ma van a szülinapod. Ma lennél 25 éves. Anyukád azt mondta ünnepelnünk kéne.

Nem akarok ünnepelni.

A fiúk úgy döntöttek tartsunk egy kis összejövetelt.

Az ember azt hinné sok barátod volt, Harry. De tudom, hogy átláttál az embereken, és csak párat engedtél közel magadhoz. Ők vannak most itt.

Régi felvételeket nézünk, és beszélgetünk. Illetve csak ők. Én a kanapén ülök és bámulok magam elé.

Nem akarom érezni.

Fáj. Fáj, hogy itt vagy, és mégsem.

Lejátszanak  egy felvételt egy díjátadóról. Mikor kimondják, hogy nyertünk te rögtön a nyakamba ugrasz.

Felpattanok és kiviharzok.

Liam utánam kiállt, visszaüvöltök, hogy menjen a picsába.

A kocsiban egyetlen mondat zakatol a fejemben : Nem vagy itt, nem vagy itt, nem vagy itt . . .

Anyukád ajtóján dörömbölök, riadt tekintettel nyitja ki az ajtót. Megkérdezi, mi a baj.

Nem válaszolok, csak nézek. Behív és leültet. Szólítgat de én csak nézem.

Nézem, mert téged látlak benne. A szemed teljesen az övé. A smaragzöld ragyogása megbűvöl.

Végül megkérdezem: Hiba volt- e?

Hiba volt- e , hogy belém szerettél, én pedig beléd?

Meredten néz rám, aztán szája szélén apró mosoly jelenik meg.

Csak ennyit válaszol: Szerinted?

Ideges leszek. Azért jöttem, hogy tőle tudjam meg.

Mielőtt leordíthatnám a fejét felsóhajt, és elmondja.

Elmondja, hogy szerinte a szerelmünk sok minden volt, de nem hiba.

Azt mondja szerettél engem.

Itt kiviharzok a szobából, mielőtt anyukád előtt sírnám el magam.

Én is szeretlek.

Március

Eleanorral mostanában sokat beszélgetünk. Itt van, és ez segít, mert szeretem. De nem tudok többé vele lenni. Ezt meg is mondtam neki. Azt mondta megérti, de attól még fáj neki.

Két embert bántottam.  Téged és Őt. Nem csoda ha neki is fáj.

Hiányzol is neki.

És ami a legfurcsább, azt mondta sajnálja. Sajnálja, hogy közénk állt.

Nem is tudom, Harry. Szerintem nem El hibája. Nem csak miatta veszekedtünk.

Miattam is.

Nem akartalak fölvállalni. Nem akartam, hogy tudják, szerelmesek vagyunk.

Most pedig mindenkinek elmondanám, ha tudhatnám.

El fogom. Elfogom nekik mondani, hogy eddig nem tudtak semmit. Hisz nem tudtak rólunk.

De most majd fognak. Elmondom nekik a történetünket. Hisz te is ezt akartad. Elmondom nekik. Ígérem.

Április

Ma koncert előtt forgatunk a fiúkkal az új filmhez. Nem akarok új filmet, de azt mondja mindenki, hogy lépjek tovább. Próbálok. Igazán próbálok Harry.

De mély nyomot hagytál.

Bárhol van megjelenésünk, furcsa érzés, hogy csak négyen vagyunk ott. Zayn, Niall Liam és én. Furcsa érzés négyen kimenni a színpadra, és négyen ülni a kanapén. Most elférünk rajta, nem nyomorgunk, mint régen. Kényelmes. Régen mégis jobb volt.

A banda már nem ugyanaz. Felvetettem a gondolatot, miszerint mi lenne, ha vége lenne. Ha abbahagynánk ezt. Befejeznénk végre. A fiúk hezitáltak, de végül úgy döntöttek folytatni kell. Azt mondják miattad.

Szerintem pont miattad kéne abbahagyni.

Szerződésünk is van még évekre. Szar ügy.

Halott vagy, de tudod hogy megy ez.

Kit érdekel? A shownak folytatódnia kell.

 Május

Most már tudom. Tudom, hogy nem volt hiba. Te és én. Nem hiba voltunk. Hanem csoda.

Minden héten kimegyek a sírodhoz. A temetésed óta minden egyes héten ott voltam.

A többiek azt mondják le kéne állnom. El kéne engednem téged.

Zayn legutóbb üvöltözött velem. Sokat kések a próbákról, sőt hivatalos megjelenésekről is.

Legutóbb nem mentem el az egyik díjátadóra. Helyette ott voltam melletted.

Egyszerűen nem látom értelmét. Nem érdekelnek a díjak, az elismerések, vagy bármi ilyesmi.

Liam egyfolytában azt hajtogatja szedjem össze már végre magam. Leüvöltöttem  a fejét.

Hogy szedjem össze magam?

Megbántottam őket. Azt mondtam nem is érdekled őket. Láttam Niall arcát, hogy mennyire fájt neki, amit mondtam.

Bocsánat, suttogtam, és eltűntem.

Bárcsak a földről is eltűnhetnék.

Június

A június már jobb. Azt hiszem jobban vagyok.

A fiúkkal minden rendben. Sok időt töltök velük és a családommal. Megpróbálok minél kevesebbet szerepelni a médiában. Még mindig kérdezgetnek rólad, de ilyenkor csak a fejemet rázom.

Nem akarlak kiadni nekik.

A mai fotózáson találkoztam egy fiúval. Rendes volt, rögtön láttam, hogy bejövök neki. De ami furcsa, az az, hogy megnevettetett. Úgy igazán. Mint te.

Egy pillanatra, egyelten egy pillanatra elképzeltem, mi lenne ha ezzel a fiúval, vagy mással élném le az életemet. Fiú eddigi életemben csak te voltál. Azt akarom, hogy ez így is maradjon.

Eszembe jutott, hogy boldog is lehetnék. Az lehetnék. Valaki mással, valaki más mellett.

De én csak téged akarlak. Mindig.

Július

Az esőről mindig te jutsz eszembe. Egyszer elmesélted egy interjúban, hogy szeretnél a halálod előtt legalább egyszer esőben csókolózni. Mosolygok, mert valóra vált az álmod.

Esőben csókolózni veled leírhatatlan érzés. Csókolóztunk. Senki sem látott, csak mi voltunk egymásnak. A szád égetett, az eső pedig hűvösen terített be kívülről, miközben dörgött és villámlott felettünk az ég.

A kapcsolatunkat is valahogy így tudnám jellemezni. Ezzel a csókkal.

Kívül minden és mindenki csak üvöltött, csapdosott. Kint hideg volt.

Bent viszont meleg. És bár lehet, hogy sokszor mi okoztuk a vihart, de a végén mindig ugyanoda jutottunk ki.

Te hozzám és én hozzád.

Vissza akarok találni hozzád.

Augusztus

Ma nagy csillaghullás lesz, ezért úgy döntök felmegyek a hotelünk tetejére és nézem a csillagokat.

Nehezen tudtam elszabadulni a többiektől, de végül csak sikerült.

Nem akarom ezt azt élményt mással megosztani.

Ez a mi programunk volt. Ahányszor csak alkalmunk volt rá,lefeküdtünk a földre,és a csillagokat néztünk. Most is így teszek.

Az első csillagnézésünkkor történt meg először. Hogy megérintettél, úgy mint ahogy eddig senki más.

Még most is a fejemben van annak az éjszakának minden egyes pillanata.

Emlékszem az első csókunkra.

Amikor először nevettettél meg.

Az első mosolyod.

Az első pillantás.

Emlékszem, és érzem. Érezlek, mintha itt lennél mellettem.

Azt akarom, hogy itt legyél mellettem.

Mindig is ezt fogom akarni.

A többiek azt hiszik sikerült elengednem téged. Azt hiszik teljesen  jól vagyok. Hogy továbbléptem, és készen állok az új dolgokra. Igaz, már nem sírok, és nem üvöltözöm torkom szakadtából.

De hogy lennék jól? Hogy lehetnék jól, mikor nem vagy itt? Mikor nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád?

Hullócsillag. Meglátom az első hullócsillagot.

Azt kívánom gyere vissza. Hogy itt feküdhess mellettem.

Azt kívánom bárcsak visszafordíthatnám az időt, hogy máshogy alakuljon a helyzetünk.

Ha lehunyom a szemem érzem az illatod. Hallom a szuszogásod és a hangod. Érzem a csókod.

De csak egy pillanatra.

Nekem pedig ennél több kell.

Mert szeretlek Harry. Minden egyes porcikám szeret, és szeretni is fog. Örökre.

Amikor megkérdezték tőlünk, milyen szuperhős képességet szeretnénk, mindketten azt feleltük : repülnénk.

Az épület szélén állok, a város elterül előttem vakító fényeivel.

Hirtelen elölt egy érzés, amit nagyon régóta nem éreztem: béke.

Hiányzik ez az érzés.

Előre lépek egyet és elmosolyodom.

Elmosolyodom, mert tudom, hogy vársz rám.