A kislány csillogó szemekkel gügyög. Nagypapája
az ölében tartja, míg nagymamája a baba ételt kanalazza neki. Ugyanolyan
aranyos volt, mint bármelyik más csecsemő ezen a világon. De volt benne valami.
Valami a szeme csillogásában. Csintalan, élettel teli csillogás volt az.
Hihetetlenül eleven.
Evés után a kislány a nagymama ölében
üldögél tovább.
- Mikor jönnek? – kérdezi a nő a férjétől.
- Az előbb hívtak. Csak most értek át a
határon, elhúzódott a megbeszélés. Csak holnap jönnek. – csóválja a fejét a
férfi. Nagymama felsóhajt és végigsimít a kicsi fekete haján.
- Anyuék késnek. – suttogja.
Hayley izgatottan várja az oviban az
előadást, amit a felnőtteknek szerveztek.
- Nekem Franciaországból jönnek el az
unokatesóim, hogy lássanak! – dicsekszik az egyik fiú.
Minden gyerek arról beszél, kinek milyen, és
mennyi rokona jön.
- Neked Hayley? – kérdezi az egyik copfos
kislány.
- Nekem a szüleim jönnek. – mondja büszkén.
Büszke volt, és alig várta, hogy megmutathassa szüleinek mit tanult.
A kezdésig egy perc maradt.
Hayley kikukkant a kulisszák mögött a
nézőközönségre. Nem találja a szüleit. Biztos csak nem látja őket.
Az előadás kezdetét veszi, Hayley a
színpadra lép. Nincs lámpaláza, szeret a középpontban lenni. Meg akarja mutatni
mindenkinek, de főleg a szüleinek, hogy mit tud. Egész műsor alatt teper, hogy
a legjobbat kihozza magából, a végén pedig őrületes tapsvihar veszi kezdetét.
Egyeseknek csokit, virágot dobtak a színpadra. Hayley várja, hátha ő is kap
valamit, de úgy látszik várnia kell még. Az anyukája és apukája, biztos
feljönnek a színpad mögé, hogy megdicsérjék és megajándékozzák.
Így hát vár. Az emberek szállingózni
kezdenek szép lassan kifele, míg ő a jelmezében ül és vár. A végén már senki
sincs ott.
- Hayley? Hát te? – kérdezi az óvónő.
- Hol van anya és apa?
A nő kimegy telefonálni. Mikor visszaérkezik
a kezét nyújtja a kislány felé.
- Anyuék úton vannak.
- Apu! Anyu! – ugrabugrál Hayley a szülei
mellett. – Elmehetek Tessa szülinapi partijára?
- Nem kicsim, tanulnod kell otthon. – mondja
az apja.
- De mindenki ott lesz!
- Te nem vagy mindenki. Nem szeretném, ha
elmennél hozzájuk. Nem szimpatikus az a család.
- De miért? Tessa a hat tesójával együtt egy
nagyon kicsi szobában alszik! Úgy megszeretném nézni!
- Nem.
Hayley a kis tütüjében pörög az öltözőben.
Anyukája megállítja és puszit nyom arcára.
- Aztán ügyes legyél!
- Oké, anyu. Az első sorban leszel?
- Az elsőben.
- Megígéred?- nyújtja ki kisujját egy
esküre.
- Meg. – nyújtja oda az anyja is és
megrázzák.
Az előadás remekül megy, Hayley csak úgy
tündököl, és alig bírja megállni, hogy ne integessen az első sorban ülő
anyukájának.
Aztán az ő szólója jön. A színpad közepén
áll, úgy forog, mint egy igazi kis balerina. És akkor az anyukájára pillant. Ő
viszont már nincs ott. A helye üresen van. Látja, ahogy a fény beszűrődik az
éppen kinyitott ajtón hátul, és meglátja a mami körvonalait. Hayley megbotlik,
és elesik.
- Suli után elmehetek az osztállyal
bowlingozni?
- Nem, itthon maradsz. Tanulsz, aztán rendet
teszel. Holnap vendégek jönnek.
- Már vagy ezerszer hívtalak hol vagy?
- Bocsánat, csak eljöttem Sophiehoz. Itt
aludhatok?
- Nem.
- De már nagyon késő van. Ilyenkor ne
szálljatok autóba már.
- Küldünk érted egy taxit. Húsz perc múlva
legyél kész.
Hayley nagyon izgatott, miután a fiú, aki
tetszik neki, elhívja a suli bálba. Ez lesz az randija, nagyon ideges.
Telefonon beszél legjobb barátnőjével, míg a szekrényében keresi a megfelelő
ruhát.
Az ajtón kopogtatnak, és az apja lép be.
- Bocsi, most le kell tennem. – köszön el
Hayley barátnőjétől,és apja felé fordul.
- Apa szerinted melyik lenne jobb? – szalad
az ágyhoz és felemeli a két kiválasztott ruhát. – Ez, vagy ez?
Az apja sóhajtva leül a fotelre, kezét
összekulcsolja maga előtt.
- Sajnálom, de nem mehetsz el.
- Tessék? – kérdezi döbbenve Hayley. – De
hiszen már beleegyeztetek!
- A döntésünk megváltozott. Nem akarunk
azzal a fiúval látni. – mondja az apa, majd kisétál a szobából.
Hayley az ajtó felé rohan, megfogja a
szélét, és jó nagy lendülettel bevágja, hogy minél nagyobbat szóljon.
- Utállak titeket!
Hayley a tükör előtt áll, megigazgatja magán
a ruhát. Hosszú, éjfekete haját jól kifésüli, majd vörös rúzst ken fel szájára.
Szinte nesztelenül suhan le a lépcsőn a kijárat fele, mikor torokköszörülést
hall.
- Hova, hova? – az anyja áll az ajtóban.
- Davhez. – morogja. Hirtelen az élettől is
elment a kedve.
- Ilyen ruhában? Sehova, kisasszony! – teszi
csípőre kezét a nő.
- Nem suliba megyek.
- Nem érdekel, hova mész, nem engedem, hogy
így nézz ki.
- Hogy így? – szorítja össze fogait a lány.
A nő összefonja a karjait maga előtt, és
végigméri lányát.
- Mint egy kurva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése