9.fejezet

Hellóóó. Végre itt vagyooook. Remélem tetszeni fog a rész,jó hosszú lett a többihez képest,és sokat dolgoztam vele. És nem "véletlenül" ezt a számot tettem bele, mármint  . . . remélem értitek. :D
xx

- Haha. Ilyen bókokkal sem viszel ágyba. Ne is próbálkozz. – nevetek kínosan. A nevetéssel a zavaromat próbálom leplezni. Mi ez a „gyönyörű vagy, amikor nevetsz” szöveg? Mert máskor nem vagyok gyönyörű vagy mi? Egyébként meg úgy röhögök, mint egy ló. Én inkább kínosnak nevezném a jangot, amit ilyenkor adok ki. Főleg, amikor ennyire önkívületi állapotba kerülök.

- Nem akarlak ágyba vinni. – felei, miközben újra a gázra tapos és besorol a kocsik közé.

- Nem? – vonom fel a szemöldököm.

- Ki mondta neked, hogy én az ágyban szeretném veled csinálni? – vigyorog.

- Ahh! – csapok kezemmel megint a vállára.

- De most komolyan. Az ágy már olyan unalmas. Csinálhatnánk egyszer a színpadon. Mindig is ki akartam próbálni.

- Beteg vagy.

- Egyszerűen csak élénk a fantáziám.

- Azt látom göndörke. – forgatom a szemeim.

- Szóval akkor benne lennél? Megígérem, hogy egy felejthetetlen élmény lesz. Te,én és a nagyszínpad. Micsoda show lenne ott! – rázza a fejét hitetlenkedve.

- Oké. Elég.

Nevetni kezd, de szerencsére befogja utána. Pár perc múlva szólalok csak meg.

- Hová megyünk?

- Először is ruhaboltba. – pillant le egy pillanatra magára. Én is lenézek rá, és ekkor jut csak eszembe, hogy még mindig alsógatyában van. Nem tehetek róla, de muszáj végignéznem hosszú lábain. Beharapom a szám szélét, mikor meglátom ahogy az izmok megfeszülnek lábszárán, miközben a pedált nyomja.

- Van valami a lábamon? – kérdezi nyugodtan.

- Khm, nincs. – krákogok, majd inkább az ablak felé fordulok. Jól rajtakapott. Miért bámulom én egyáltalán a lábát?

Mert szexi.

Nem, nem az! Csak egy láb. Egy láb, mint amilyen mindenki másnak is van.

Ráadásul mi vagyok én, valami kanos fiú, aki egyfolytában az ellenkező nem lábát nézegeti?

Harry leparkol valami menő üzlet parkolójába.

- Most kérem vissza a gatyám. – nyújtja felém a kezét.

- Azt hittem neked veszünk gatyát.

- Nekem jó ez, te kapsz egy újat.

- Nekem jó ez. – tiltakozom.

- Aha, valóban. Bármelyik pillanatba lecsúszhat rólad.

Oké, ez igaz.

- És akkor mit akarsz? Én menjek be bugyiba?

- Ha akarsz. De itt is maradhatsz. – vonja meg a vállát. Felsóhajtok, majd kigombolom a gatyát és lehúzom magamról.

- A cipőt is kérem.

Miközben lehajolok, hogy lehúzzam a cipőjét, végig magamon érzem tekintetét.

- Van valami a lábamon? – kérdezem, aztán felé nyújtom a cipőpárt.

- Khm. Nem. – pillant oldalra, majd felhúzza a gatyát és a cipőt. – Oké. A terv.

- Csak nem megint egy zseniális terv? – mosolygok erőltetetten.

- Eltaláltad. Szóval. Én bemegyek, veszek neked gatyát és cipőt. Kijövök, te felveszed.  Aztán, ha még valamit akarsz, utána te is be tudsz jönni. – nyitja ki az ajtót és kiszáll.

- Harry nekem nincs pénzem. – jut eszembe hirtelen.

- Én állom. – bólint, és már indulna is, mikor utána kiáltok.

- 36-as a méretem! És ne a legdrágábbat vedd!

Már jó ideje várakozom, és épp tervezgetem, hogy nem érdekel, bemegyek bugyiban, amikor megjelenik egy csomó szatyorral.

- Az egész boltot felvásároltad?

Nem válaszol csak beül, és nekem nyújtja a csomagokat. AZ egyikből kiveszem a gatyót és eltátom a számat.

- Te komolyan ennyiért vettél nekem egy gatyát? Ez a fél fizetésem, ha nem az egész!

- Nyugi. – dugja be a kulcsot a kocsiba.

- Ezt most azonnal vidd vissza! – tartom felé. – Erkölcsileg nem tartom helyesnek, hogy egy ruhaneműt ilyen drágán megvegyen bárki is. Sose vennék ilyet, azt meg főleg nem szeretném, ha te vennél nekem ilyeneket.  Vissza fizetni pedig nem tudom. Vidd vissza, és menjünk el valami olcsóbb helyre.

- Nem kell  visszafizetni. Ajándék. Tőlem, neked. Ha már a gyönyör ajándékával nem engeded, hogy megajándékozzalak. – vonja meg a vállát.

A szám újra nagyra nyílik, de úgy döntök inkább nem veszek róla tudomást.

- Harry, kérlek vidd vissza.

A fejét rázza.

- Harry, pontosan tudod, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak. – mondom halkan.

- De én igen. – fordítja el a kulcsot, hogy elindítsa a kocsit.

Ekkor viszont fogom a cuccokat, kinyitom az ajtót, és kipattanva az autóból futásnak eredek az üzletsor felé.

- Hayley! – hallom, amint kiabál és fut utánam.

Nem mondom, hogy nem zavart, hogy egy éppen hogy a fenekemig érő pólóban, mezítláb futkosok mindenki előtt, de elegem volt ebből az emberből.

Egy pillanatra elképzelem magam kívülről, hogy hogyan nézhetek ki, amint hiányos öltözékben sprintelek, és Harry Styles követ engem. Elnevetem magam, de ekkor két kéz szorul a derekam köré, és felkap.

- Mit csinálsz? – sikítom és kapálódzni kezdek.

- Ne rendezz jelenetet! – hallom fojtott hangját fülemnél. Aztán felkap, mintha valami krumplis zsák lennék, és a vállára pendít.

- Ááá! Nem akarok Harry Styles seggében lenni! – ordítom, mivel formás kis feneke így éppen a pofámban van. Ekkor a fenekemre csap.

- Maradj veszteg!

- Maradjak veszteg? Te állat! – kapálódzom újra és a kezemben tartott szatyrokkal ütögetem.

De már mindegy, mivel betesz a kocsiba és rám csapja az ajtót, majd ő is beül.

- Felveszed azokat a ruhákat!

- Nem! Egyáltalán miért van nálad ennyi pénz?

- A hitelkártyám mindig a pénztárcámban van, ami pedig mindig a zsebemben. – indítja be a kocsit, és kihúz a parkolóból.

Úgy döntöttem duzzogósra veszem a formát. És bár nagyon szeretném tudni, hogy most éppen hova a fészkes fenébe tartunk, de nem szólok hozzá, inkább az ablakon át nézem a mellettünk elsuhanó tájat.

A hasamra teszem a kezem, és lenézek rá. Miket kell átélnie ennek a babának itt velem.

- Nem akarom , hogy megfázzatok. Vegyél fel valamit.

Harryre pillantok, aki a szemét csakis az útra szegezi. Sóhajtva előveszem a vásárolt dolgokat és felveszem őket, köztük egy pulcsit és kabátot is.

- Szóval akkor turistáskodunk? – teszem fel a kérdést.

- Azok is vagyunk nem?

- Te egy tizenéves világhírű énekes, én pedig egy tizenéves terhes fodrász. De azonkívül igen. – vigyorgok erőltetetten.

- Ne légy ilyen pesszimista.

- Nem vagyok pesszimista. Reálisan gondolkodom.

Felsóhajt, de nem szólal meg többször.

Először a Szent Patrik Székesegyházba megyünk, ami elég szép hely. Kifelé menet Harry megszólal:

- Tudtad, hogy itt van eltemetve  Jonahtan Swift, és szerelme, Stella Ether?

- Igen?  -  vonom fel a szemöldököm, mert nem értem, miért közölte velem ezt ilyen hirtelen.

- Ja. Ha meghalok én is ilyen király helyen akarok lenni. A szerelmem mellett.

- Wow, micsoda romantikus személy veszett el benned. – forgatom a szemeim.

- Nem is tudod. Még. – kacsint rám.

Ezek után Guinness Sörházba megyünk be. Eléggé tetszik ez a hely, és azt hiszem Harrynek is. Kár, hogy nem ihatott, mert ő vezet. Haha.  Következő megállónk a Kilmainham Gaol börtönmúzeum, ami egy eléggé félelmetes hely. Ráadásul Harry bezárt az egyik cellába, és tartotta az ajtót. Említettem már, hogy egy igen értelmes és érett férfi?

A Dublin Castle-t is megnézzük, gyönyörű. Egy- két múzeumot is meglátunk, míg végül a várva helyre, az Old Jameson Distillery épületéhez nem érünk, és megismerkedünk a whisky készítésével. Veszünk, illetve Harry vesz is pár üveggel.

Tulajdonképpen nagyon jól érzem magam vele. Sokat nevetünk együtt, és bár néha az idegeimre megy, kedves is tud lenni. Képeket csinálunk a helyi látványosságok előtt, különféle hülye arcokat vágva rajta.

- Romantikus vacsora a Phoenix Parkban?

- A romantikust elhagyva mehet. – dörmögöm.

Megállunk egy gyorsétteremben, ahol veszünk mindenféle finomságot. Én például gyrost kérek. Elkocsikázunk a parkhoz, és kiülünk a fűre. Nagyban falatozunk, mikor Harry megszólal:

- Mikor kell menned ultrahang vizsgálatra? – teszi fel hirtelen a kérdést, amitől nekem leesik az állam.

- Hamarosan. – úgy döntöm ezzel le is zárom az ügyet.

- Elviszlek majd. – harap bele a pizzájába, mikor én éppen a narancslevemet iszogatom, de kijelentésére félrenyelek és köhögni kezdek.

- Jól vagy? – veregeti meg a hátamat.

Csak bólogatni tudok, mert még mindig köhögök, aztán mikor abbahagyom érdeklődve pillantok rá.

- Ezt most komolyan mondtad?

- Halálosan komolyan. – bólint.

- Ööö. Miért?

- Mert szívesen megteszem. – vonja meg a vállát.

- Tehát csak szívességből?

- Ja, meg mert látni akarom a pucér pocidat megint.

- Tessék? – röhögök.

- Nagyon aranyos a pocakod.

- Csakugyan?

- Igen. Esetleg megnézhetném most?

- Te nem vagy normális! -  nevetek.

- Na, feküdj le, és húzd fel a ruhákat.

- Én aztán nem. – rázom a fejem, mire közelebb jön hozzám, megfogja a két csuklóm, és ledönt a földre. Próbálok kiszabadulni, de teljes testével rám nehezedik, így tehetetlen vagyok.

- Nem kapok levegőt! – visítom. Kicsit elhúzódik, hogy ne teljes tömegével nyomuljon rám, de ez nem változtat azon, hogy rajtam fekszik.

- Hadd lássam a pocakodat!

- Miért akarod látni?

- Mert aranyos!

- Hogy lehet egy pocak aranyos?

- Úgy, hogy gyerek van benne. – mosolyog, mire eláll a lélegzetem. Arca csak pár centire van az enyémtől, hallom, érzem lélegzetvételeit. És láthatom megint azokat a csodaszép szemeket. Komolyan mondom, elvarázsol a tekintete. Egész nap el tudnám nézni.

- Csodálatos szemeid vannak.  – bukik ki belőlem akaratom ellenére. Fölvonja szemeit, szája sarkában mosoly bujkál.

- Csakugyan?

- Khm, igen. Csak mert tudod, bírom a zöldet. A zöld a kedvenc színem. – harapom be a szám szélét.

- Értem . – most már vigyorog.

- Szóval, ha megengedem, hogy megnézhesd a hasam, elengedsz végre? – terelem gyorsan a témát.

- Ahogy mondod.

- Oké. – nyúlok a kabátomért, és a pólóval, pulcsival együtt felhúzom a mellemig. Kábé két másodpercig így hagyom, majd gyorsan visszahúzom.

- Hé! Ez így nem ér!- tiltakozik.

- Nem mondtad mennyi idő kell.

- Akkor most mondom, hogy ennél jóval több. Gyerünk! – parancsolgat. Sóhajtva tárom fel neki újra meztelen hasamat. Kezét bőrömre vezeti. Érintésétől kicsit megrándulok. Meleg keze jól esik bőrömön, valahogyan nyugtató. Az arcát figyelem, amelyen apró mosoly jelenik meg.

- Nem furcsa? – pillant rám.

- Mi? – ráncolom a homlokom.

- Hogy itt egy baba.

Pár pillanatba telik, hogy válaszolni tudjak.

- De. Az. Nagyon is. – sóhajtok.

- Kettőtökre kell vigyáznod. – mondja halkan.

Az ilyen pillanatokban nem igazán értem  Harryt. Ilyenkor hol van a folyton viccelődő, idegesítő énje? Vagy ez nem is ő, csak megjátssza? Őszintének tűnik.

Ahogy végigsimít épphogy csak kicsivel nagyobb pocakomon, mint egy hónapja volt, libabőrös leszek. Szeretném letagadni, és azt mondani, hogy bármikor, bárki így érint ilyen fajta libabőr fut végig rajtam. De nem lenne igaz. Valahogy más érzéseket kelt bennem, valahogy többet, mint eddig bárki is.

A következő pillanatban lehajol, és szájtátva figyelem, amint apró puszit hagy bőrömön. Felnéz, bele a szemeimbe. Nem tudom, hogy lehetséges ez, de a szívem, mintha kicsit gyorsabban verne, és furcsa érzés kerít hatalmába.

Nem kéne semmilyen érzéseimnek lennie iránta. Nem lehet.

- Végeztél? – a hangom halk, és bizonytalan, annak ellenére, hogy viccelődve akartam megszólalni. nem ment.

- Nem teljesen.

- Mit akarsz még? – rázom a fejem mosolyogva.

- A melledet is megskubizhatom? – vigyorog. A vállát kezdem ütni ököllel, miközben visítok.

- Te idióta! Azonnal szállj le rólam!

Röhögve tesz eleget kérésemnek. Rezzenéstelen arccal nézem nevetését, és mikor megelégelem kezembe veszem a megmaradt gyrost, és a fejéhez vágom.

A hús, a zöldségek és az egész szósz beteríti az arcát.

- És még én vagyok az állat? Te dobálózol kajával! Máshol meg éheznek! – tárja szét a karját.

- Óh, ugyan nem mond, hogy annyira érdekel a téma! Nem hiszek ebben a „ sztár vagyok sok pénzzel és segítek a rászorulókon”  szövegben! Tök átlátszó, találj ki valami eredetibbet! – állok fel, és leporolom a gatyámat.

- Te most engem átlátszónak neveztél? -  áll fel egy  doboz nyitott narancslével a kezében.

- Igen. Annak! És ne merj megdobni azzal, különben. . . – rázom felé az ujjamat.

- Különben? – vonja fel a szemöldökét, és látom rajta, hogy komolyan gondolja, hogy leönt.

- Harry, én egy terhes nő vagyok!

- És?

- Egy terhes nőnek nem tesz jót, ha leöntik narancslével!

Félrebillenti a fejét, és arcán ördögi vigyor jelenik meg.

- Ez viszont rostos. Jót tesz a kismamáknak. – mondja, én pedig futni kezdek, de késő, mert egy adag  narancslé borul a nyakamba. Felsikítok és futni kezdek, ő meg üldöz. Még párszor megérzem a gyümölcslét magamon, mikor kifogy a tartálya és végre abbahagyja az üldözésem.

Lihegve támaszkodom a térdeimen és felnézek rá.

- Ez nagyon nem volt szép! Még visszakapod.

- Nincs mit visszakapni. Épp most adtam vissza neked a gyrost. – vigyorog hülyén.

- Arhg! – dobbantok a lábammal és a kocsi felé indulok.

Hallom ahogy kuncogva követ, majd a cuccokat a hátsó ülésre téve beszáll a kocsiba.

- Ön a Mr.SzuperSylesTaxi szolgáltatásait választotta. Hova kéri a fuvart? – vigyorog.

- Mehetnénk, de én még nem akarok.

- Én meg terhes vagyok. – sziszegem összezárt fogaim között.

- Szívás. De nem jöhetsz mindig ezzel a „terhes vagyok” dologgal. Egy idő után már senkit nem fog érdekelni. – bólogat nagyra nyílt szemekkel.

Gyilkos tekintettel meredek rá.

- Egyszer bemutathatnál a szüleidnek. Kérdeznék tőlük egy- két dolgok.

- Például? – kérdezi szórakozottan.

- Például, hogy megtudjam, mit csináljak másképp, hogy ne ilyen gyerekem legyen! – üvöltöm az arcába.

- Haha. Csak szeretnél te ilyen gyereket, mint én. Vagy ilyen apát. Ha én lennék ennek a gyereknek az apja . . .

- Oké, nem akarom hallani! – teszem fel a kezem védekezően. Nem tudom miért, de nem akarom megtudni mi lett volna a mondat vége. Ha ő lenne a gyerekem apja . . . Érdekes elképzelés.

A kocsi beindul és immár a sötét utcákon kanyargunk néma csöndben.

- Hová megyünk?

- Egy klubba.

- Nem akarok klubba menni. Vissza akarok menni a hotelba. – erősködöm.

- Én vagyok a sofőr, oda megyünk ahova én mondom.

- Nem pont az utas mondja meg a sofőrnek, hogy merre menjen? – puffogok.

- Ez esetben nem.

- Én így be nem megyek egy klubba!  - mutatok a gyümölcsleves ruházatomra. – Amúgy sem klubba való ruha. És jobb ha te sem mész így be sehova. – veregetem meg a vállát.

- Pontosan ezért állunk meg itt. – kanyarodik be egy kivilágított bolt elé.

- Mi ez? Szex shop?

- Haha. Nem.  – száll ki és én is így teszek.

Egy elég érdekes ruhaneműket áruló kis üzletbe érkezünk. Egy szóval jellemezve: erotikus.

Drága volt minden, az anyag pedig kevés.

- Szívesen látnálak egy ilyenbe. – nyújt felém egy csipkés ,nagyon nagyon rövid, nagyon nagyon kivágott vörös ruhát.

- Én pedig kíváncsi lennék rád egy ilyenben. – veszem le a fogasról a lila,tapadós női ruhát.

- Hogy utána letépd rólam cica? – vonogatja a szemöldökét.

- Hogy utána lefényképezzelek, feltegyem twitterre és hagyjam, hogy mindenki rajtad nevessen. – kunkorodik széles vigyorra az arcom.

- Gonosz. – húzza fel sértődötten az orrát.

- Perverz. – sétálok el és keresni kezdek egy kevésbé kihívó darab után.

Sikertelenül. Ugyanis a legkevésbé kihívó darab, a Harry által mutatott vöröske. Remek. Felpróbálom, és be kell valljam, tetszik magamon. Kicsit megigazgatom  a hajam, és a sminkemmel is megtenném, amikor rájövök, hogy nincs rajtam, ugyanis a „menekülésünk a hotelból” dolog előtt nem volt rajtam semmi, és közben sem vettünk sminket.

Kilépek az öltözőfülkéből és Harryvel találom szemben magam.

- Wow. Ki ez a démoni szépség?

- Démoni?

Nem válaszol semmit csak végigmér.

- Cipő?

Keresek magamnak egy fekete, közepesen magas sarkú párt, és miután Harry talált magának egy úgy pólót a pénztárnál kifizeti a dolgokat és a kocsiban folytatjuk utunkat.

- Kapcsoljunk már egy kis zenét! – nyomogatom a gombokat, mire megszólal a rádió. Jól fölhangosítom és hátranyúlok a whiskyért. 

- Szerintem ez nem jó ötlet. – pillant rám Harry.

- Nem vezetek.

- nem, viszont emlékeztetlek rá, hogy terhes vagy.

- Nem jöhetsz mindig ezzel az indokkal. – mondom pimaszul és lecsavarom a whisky kupakját.

A fejét rázza.

- Figyelj, tudom  hol a határ. Csak egy iciri - picire korty. – mutatom az ujjaimmal, aztán a számhoz emelem az üveget és meghúzom.  – Látod? Ennyi volt. Ennyi kell! – teszem vissza a piát a hátsó ülésre, aztán valami elveszi a figyelmemet. Meghallom Ellie Goulding Burn című számát és felsikítok.

- Imádom ezt a számot! Ellie a kedvencem! – hangosítom fel, és mosolyogva várom, hogy elkezdődjön az ének. Először csak dúdolom, de aztán nem bírok magammal én is énekelni kezdek.

’ Cause we got the fire, and we’re burning one hell of a something

They, they gonna see us from outer space, outer space.

Éneklem a sorokat, mikor realizálom, hogy Harry is itt van. Rá pillantok. Az utat figyli, és mosolyog.

- Ne zavartasd magad, csak nyugodtan.

Megvonom a vállam. Tényleg, miért is zavarna, hogy itt van?

Strike the match, play it loud, giving love to the world

We’ll be raising our hands, shining up to the sky

’ Cause we got the fire, fire, fire

Yeah we got the fire fire fire.

Észreveszem, ahogy felém pillantgat ezért, felé fordítom a fejem.

- Mi az? – üvöltöm túl a zenét.

- Szép a hangod! – ordít vissza. Nevetve rázom meg a fejem

Music’s on, I’m waking up,we stop the vibe, and we bum pit up.

And it’s over now, we got the love, there’s no secret now, no secret now.  – énekelem tovább és nem érdekel ha hülyének néz, vagy ha nem tetszik neki a hangom.  A karjaimat felemelem és dölöngélek az ülésben.

Aztán,a mikor a dal tetőpontjához érünk meglepődöm. Harry becsatlakozik hozzám.

We can light it up, up, up

So they can’t pu it out, out out.

Összemosolygunk, majd együtt ordítjuk:

When the lights turning down, they don’t know, what they heard

Strike the match, play it loud, giving love to the world

We’ll be raising our hands, shining up to the sky

’ Cause we got the fire, fire, fire

Yeah we got the fire fire fire.

And we gonna let it burn, burn ,burn, burn

We gonna let it burn, burn, burn, burn

Gonna let it burn, burn, burn, burn

We gonna let it burn, burn, burn, burn

When the lights turning down . . .

Szóval itt ülök egy lopott taxiban Harry Stylessal, és egy kisbabával a hasamban, miközben a kedvenc dalomat énekeljük.  Sok mindenre gondoltam, mi lesz velem, mikor jelentkeztem erre az állásra. Erre a dologra nem meglepően, de nem.

Viszont jól érzem magam. Felszabadult vagyok, és azt hiszem ebben a pillanatban boldog. Így hát vidáman üvöltöm Harrvel a dal utolsó sorát:

And we gonna let it burn.