10.fejezet

Sziasztok!:) Itt is van az új, remélem tetszik. xx ;)

Már a bejárat fele remeg az egész testem a dübörgő zenétől. Harry nem oda vezet, ahol hosszú embersor áll, a bejárathoz, hanem egy hátsó ajtóhoz. Egy zakóba öltözött, kigyúrt férfi áll előtte, rezzenéstelen komolysággal, ám, amikor meglátja Harryt a tekintete ellágyul.

- Hello Franky. – ráz kezet vele Harry.

- Sziasztok. Mi járatban? Ki ez a szexi nőcske? – pillant rám. Eszemben sincs zavarba jönni, kihúzom magam, és kezet nyújtok.

- Hayley.

- Franky – rázza meg barátságosan a kezem. – H, nem is mondtad, hogy újítottál.

- Mert nem is. – teszem csípőre a kezem.

- Nem vagyunk együtt. – magyarázza Harry.

- Oh. Értem. Azért jó bulizást, skacok. – nyitja ki az ajtót, és betessékel bennünket. Hosszú folyosón megyünk végig, hallom, ahogyan egyre közelebb kerülünk a buli központjához.

- Sokszor voltál már itt? – ordítom Harrynek, utalva arra, milyen jó kis barátok az ajtónállóval.

- Párszor. De Franky azonnal megkedvelt. De hát lássuk be? Ki nem? – bon vállat nagyképűen, mire a szememet forgatom.

Egy óriási terembe érünk, és ekkor jövök rá, hogy ez nem csak a táncolni vágyók helye. A terem egyik végéből egy hosszú, olyan modell bevonulós színpad féleség vezet a helyiség közepe felé. Csak hogy ezen nem modellek járkálnak, sokkal inkább könnyűvérű nőcskék, falatnyi ruhában, vagy annyiban se. Körülöttük férfiak lézengenek és dobálják fel nekik a pénzt.

- Most komolyan egy sztriptíz bárba hoztál? – fordulok Harry felé.

- Ez nem sztriptíz bár. Legalábbis nem hivatalosan. – kacsint rám, aztán fogja magát és otthagy.

- Most komolyan itt hagysz? – ordítom utána. – Én nem is akartam ide jönni! Mi a fenét csináljak egy ilyen helyen? Hiszen terhes vagyok!

- Szívás. – áll meg mellettem egy fekete hajú, nagyon feketén ki sminkelt lány, nagyon komor arccal.

- Az. – motyogom, majd elindulok a bárpult felé. Leülök egy székre és mérgesen nézek magam elé.

Vissza akarok menni a hotelba. De egyedül innen sehova nem jutok, azt sem tudom hol vagyok. Remek. Muszáj megvárnom Harryt, máshogy nem megy.

Ráadásul azt sem tudom hol van. Mi les, ha hajnalig tervezi az itt létet, én meg nem találom majd? Huhhh.

Pedig annyira jó volt a mai nap. Nem mondom, hogy nem volt idegesítő beszólása, vagy hasonló, de, és lehet, hogy hülyeség ezt gondolnom, de úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz. És szerintem ő is élvezte az én társaságomat, bármennyire is tagadná. Lefogadom, hogy nagyszerűen szórakozott. Ő is jól érezte magát, én is. Pont. Itt legalábbis egy pontnak kéne lennie. De most az egészet elrontotta ezzel a dologgal.

Már az elején jobban kellett volna tiltakoznom, és nem hagynom annyiban. Akkor még úgy tűnt, képes vagyok eltölteni egy ilyen helyen pár órát, de már nem így gondolom. Valószínű a terhesség az oka. össze- vissza gondolok mindent.

A fekete hajú lány jelenik meg hirtelen mellettem.

- Hello.

- Szia. – nézek rá meglepetten.

- Nem táncolsz? – kérdezi.

- Ott vagy ott? – kérdezem, először a terem egyik felébe mutatva, ahol a lányok vetkőznek, majd a másikba, ahol a nagy tömeg, egymás szájába lihegve táncol.

Felnevet, majd leül mellém.

- Tényleg babát vársz?

- Igen. – pillantok rá a szemem sarkából, egyébként a tömeget kutatom, egy göndör fejet keresve.

- Apja? – teszi fel a kérdést, ami azt hiszem a legjobb feltehető kérdés az én esetemet véve.

- Valahol van. De már nem tudom hol. – vonok vállat. Nem szeretek erről beszélni.

- Ismerős. Velem is ugyanez történt.

- Valóban? – fordulok felé teljesen.

- Igen. Csak aztán elvesztettem a babát.  – néz szomorúan.

- Oh.

- Tudod, az előbb azt mondtam, a terhesség szívás. Nos, ennél csak egy dolgok van, ami még rosszabb. Elveszíteni a babát. Na, az az igazi szívás. – mondja és lepattan a székről. – Úgyhogy vigyázz rá! – mosolyodik el halványan, majd el is tűnik.

Összeráncolt szemöldökkel bámulok utána. Kedvesebb lány, mint amilyennek tűnik, az biztos.

A következő pillanatban egy szőke lány tipeg mellém magas sarkújában és ül le. Látszik rajta, hogy már nem teljesen józan, dudorászik magában és dülöngél.  Aztán felsikolt, én meg a szívemhez kapok.

- Jól vagy? – kérdezem.

- Jaj, hát persze drágám! – legyint. – Csak eszembe jutott valami irtózatosan vicces! És te? Te jól vagy?

- Nem mondanám. – morgom.

- Óh. Hát mi a baj, édes? – teszi kezét combomra, kicsit följebb, mint ahogyan megengedett lenne. Le pillantok, mire ő is, majd mosolyogva felfelé vezeti rajtam tekintetét. Látom, hogy dekoltázsomon megvillan a tekintete, ahogy oldalra billentett fejjel méricskél. Egyből leesik, hogy ez a lány nem a fiúkat szereti. Vagy annyira be van rúgva, hogy már azt se tudja fiú- e vagy lány. Csodás. Már csak ez hiányzott.

- Tudod mit? – pattanok hirtelen fel. – Igazából remekül vagyok. Megyek is táncolni. – mondom, és elindulok a tömeg felé, míg a hátam mögül még hallom vékony hangját.

- Jaj, hát ez remek kis csibém! Táncikálj csak!

A szememet forgatva kutakodom Harry után.

- Hey baby. – fonódik körém egy kar. Megfordulok, és egy tengerkék szemű, igen jó pasi áll előttem.

- Neked hölgyem. És most nem. – szólok határozottan, és gyorsan kikerülöm.

Ekkor pillantom meg Harryt. Hát persze, hogy a táncoló lánykák előtt áll és csorgatja a nyálát. Hol máshol lenne?

Felé csörtetek és közvetlenül mellette állok meg.

- Haza akarok menni. – közlöm vele a hírt.

- Te bajod. – válaszol rám sem nézve. Szemeit a női, izzad testeken vontatja.

Dobbantok a lábammal, majd keresztbe teszem karjaim mellkasom előtt.

- Komolyan Harry? Komolyan ez izgat fel? – vonom fel szemöldökeim. Úgy látszik végre kiérdemeltem figyelmét, ugyanis rám pillant. Nem csak rám pillant, tetőtől talpig végigmér. De nem akárhogy.

Fogalmam sincs, miért. Miért van az, hogy amint megérzem tekintetét, mintha feltüzeltek volna, a bőröm égni kezd. És bizsereg. Kellemes bizsergés áramlik végig a gerincemen, miután visszatér arcomhoz.

Tekintetéből látom, hogy ivott már. Nem keveset.

- Miért mindek kéne felizgatnia? Ennek? – bök a testemre fejével hanyagul.

- Hogy micsoda?! – sipítom. 

Hogy merészeli?

- Mégis mi az, hogy ennek?!  - közeledek felé mire hátrálni kezd. ajkán viszont pimasz, elégedett mosoly ül.

- Nem sértésnek szántam. – teszi védekezően maga elé két kezét.

- Csakugyan? Pedig nekem annak tűnt! – teszem csípőre kezeim, és parázsló, „ölni tudnék” tekintettel nézem őt.

- Először is. Ezt fejezd be. Elég félelmetes vagy ilyenkor. – mondja tágra nyílt szemekkel. Másodszor. Én csak arra utaltam, hogy nyilván nem te fogsz felizgatni ruhában, amikor . .

- Ruhában? Ez a vacak alig takar valamit! – puffogom.

- Szóval, amikor itt van előttem egy halom nő, akik erotikus táncot lejtenek, miközben valamelyiken nincs is felső. Erre gondoltam.

- Ó, szóval úgy gondolod, pár meztelen test sokkal izgatóbb egy, ruhába bújtatott, ámde felfedezésre vágyónál?

- Felfedezésre vágsz? – vonja föl szemöldökét, és pimaszul emelgeti.

- Nem. Egyszerűen csak úgy gondolom, sőt, tudom, hogy én sokkal jobban fel tudlak izgatni. Ha akarnám persze. – nevetek.

Keresztbe fonja karjait, és oldalra billenti fejét.

- Fogadjunk?

Jaj, ne. Ezt az egy kérdést nem kellett volna feltennie. Mindig ugyanaz a vége, mindig ugyanaz a válaszom, és sosem sül ki belőle semmi jó.

- Fogadjuk! – húzom ki magam.

Ó, hogy fogtam volna inkább be!

- Fogadjunk, hogy jobban felizgatsz, mint bárki más itt, és, hogy ellen tudok neked állni! – vigyorog szélesen.

- Fogadjunk!- ismétlem meg, és körbenézek.

- Szóval? – kérdezi.

A „színpad” felé fordítom a fejem, és elmosolyodom.

- Csak várj itt. – kacsintok, és megindulok a lépcső felé, ami felvezet a színpadra.

Senki sem fogja észre venni, hogy nem oda tartozom. Ha meg igen? Max kidobnak.

Csak reménykedek benne, hogy a következő, valami nagyon jó szám lesz, amire automatikusan beindulnak ösztöneim, és nem kell gondolkodnom mit is csináljak.

Mikor felérek a lépcsőn egy pillanatra elbizonytalanodom a sok férfit látva magam körül. Csak nehogy hozzámérjenek.  A bizonytalanság viszont nyomban elmúlik, amint meglátom Harry döbbent arcát.

Csípőre teszem egyik kezem és modellekhez való kecsességgel  vonulok végig a kifutón, majd megállok az egyik rúd mellett.

És táncolni kezdek. Nem tudom pontosan mit is csinálok. Nem is figyelek nagyon rá, csak magától jön és én élvezem. Élvezem, ahogy elveszek a  zenében és a táncban. Az egyetlen amit tudok, az az, hogy ritmusra mozgatom a lehető legtöbb testrészemet, vonaglok, a csípőm és a fenekem rázom Harry felé. Nem nézem a reakcióját egészen addig míg fogom magam, kitárt lábakkal leülök arra a részre, ahol jól rám lát. Kezemet végighúzom lábamon, egészen a belső combomig, ahol aztán simogatom magam.

Érzem égető pillantását, ahogy szinte lyukat éget bennem, így rá pillantok, miközben ujjamat számba veszem és nyalogatni kezdem. Látom, amint eltátja száját, és kedvem lenne ujjongani. Megnyertem a fogadást.

A következő pillanatban viszont arckifejezése megváltozik. Titokzatos mosoly kúszik arcára és csücsörítve apró puszit dob felém. Aztán elsétál.

Döbbenten állok fel és sétálok le, közben pedig nem foglalkozom az ordításokkal, amit nekem szánnak, hogy „ vissza, vissza, vissza”.

Látom fekete pólóját elsuhanni, így utána sietek, majd mikor utolérem karját megrántva magam felé fordítom.

- Nos? – vonom kérdőre.

- Kétségkívül izgató látvány volt. – bólint elismerően. – De szinte ugyanolyan, mint a többi. – rándít vállat.

- Mint a többi? – nyitom nagyra szemeim.

- Mint a többi csaj. – bök fejével a vonagló lányok közé.

- Szóval mást akarsz?

- Határozottan. – bólint komolyan.

Na akkor én megadom neked azt a mást, Styles! A táncparkett felé pillantok és hirtelen megpillantom a szőke lányt, aki rám mászott. Határozottan megindulok felé, miközben magamon érzem Harry tekintetét.

- Szia! – mosolygok rá szélesen.

- Heey! – vigyorog vissza és kezét vállamra teszi. Nagyszerű, nem kell erőltetnem semmit, magától is megy ez. – Táncolunk?

Elégedetten bólintok. Kezeimet csípőjére vezetem, és apró pillantást vetek Harry felé. Felvont szemöldökkel, karba tett kezekkel néz. Fogalma sincs mire készülök. pedig ha tudná . . .

- Mi a neved édes? – kérdezem csábosan.

- Priscilla. Neked?

- Nekem is! – vágom rá lelkesen.

- Tényleg? Komolyan? – vág hihetetlenül döbbent fejet, majd nevetni kezd. – Ez de szupcsi!

- Igen, az! – vonom magamhoz még közelebb. – Táncolunk?

Lelkesen bólogat. Erotikusan mozogni kezd, és én is úgy teszek.  testemmel hozzásimulok, neki dörgölődzöm megfordulva. Ő sem rest, kezével szaporán simogat, a mellemen kicsivel többször érintkezik, mint amennyit megengednék normálisan, de most ez most nem érdekel. Csak arra összepontosítok, hogy minél csábítóbb képet adjunk magunkról. A fekete és a szőke vonaglása. Ezt a címet szerintem kiérdemeltük volna.

Tánc közben megpróbálok közelebb férkőzni Harryhez, és nem kell sokat bajlódnom, ugyanis egy idő után ő jön közelebb.

Félretolom Priscilla haját és csókolgatni kezdem a nyakát. A szeme sarkából látom Harrry dermedt alakját, amint mozdulatlanul áll a táncoló tömegben és bámul. Azt hiszem tetszik neki.

Először puszikat hagyok bőrén, majd végignyalom egész nyakát.

Aprót felnyög.

Jó, oké, tudom nem szép dolog kihasználni másokat ilyen téren. Sőt semmilyen téren.  De ezt most muszáj megtennem.

Felszisszenek meglepetésemben, mikor mellembe markol. Nem túl kellemes érzés, hiszen egyáltalán nem vágyom az érintésére. De nem is a saját szórakoztatásomra csinálom.

Jól kifésülöm az össze tincset a lány hajából, hogy Harry jó rálátást nyerjen, amint nyelvem bőrén kalandozik.

Felegyenesedem és fenekén simítok végig, aztán ő simítja ki a hajamat arcomból. Itt az idő.

Biztosra veszem, hogy Harry figyel, mikor benedvesítem ajkam és lecsapok Priscilla ajkaira. Ezt ő egyáltalán nem bánja, hevesen csókol vissza.

Csókolóztam már lánnyal, nem nagy kunszt.  Mondhatnám, hogy talán még kellemes érzés is, de ennyi. Egyszerűen csak nem indít meg bennem semmit.

Kicsit meglepődöm, mikor hirtelen nyelvét számba dugja, de így legalább jobban elmélyíthetjük a csókot.

Már épp jönnék bele a dologba, amikor egy rántást érzek karomon, ami kiragad Priscilla mellől.

- Hé! – kéri számon Priscilla Harryt mérgesen.

- Most el kell vinnem. Bocs. – mondja azzal húzni kezd magával a táncparkett másik vége felé.

- Majd hívlak! – szólok vissza szegény lánynak. Lelkesen bólogat, integet, aztán tovább táncikál.

Szőke.

Harry erőszakosan megállít és maga felé fordít?

- Na és ez hogy tetszett? – mosolygok.

- Táncolj velem. – hagyja figyelmen kívül a kérdésem, bár azt hiszem tudom a választ. Hangja mélyebb, rekedtesebb a szokottnál, tekintete éget.

Egy pillanatra elkábulok, és megrándul bennem valami, de hamar magamhoz térek.

- Ha ezt szeretnéd. – mosolyogok megint és táncolni kezdek. Illetve kezdenék, de lefog.

- Ne így. – morogja. Kérdő tekintettel nézek rá. Megfogja kezemet és a másik irányba fordít, úgy hogy hátam nekitapadjon erős mellkasának. Elvigyorodom.

Kezeit derekam köré fonja, fejével a nyakam és a vállam találkozásába fúr.

- Nagyon tetszett a táncod. De most én jövök.

Érzem a leheletéből a tömény alkohol szagot. Nem teljesen józan a gyerek.

Csípőjét ringatni kezdi, és kezeivel engem is kényszerít, hogy bejárjam azt az utat, amit őt tesz  meg. Szorosan tart.

Zenére mozgatjuk a csípőnket, mikor fölpillantok rá. Abban a helyzetben, ahol ő van, tökéletes a rálátás a ruhából kilátszó mellemre, és pontosan tudom, hogy azt bámulja.

Nem csak tudom, érzem is. Eláll a lélegzetem, amikor ágyékát határozottan fenekemhez dörzsöli.  Érzem, hogy mennyire felizgult állapotban van, és lehunyom a szemem, mikor fenekemnél köröz vele. Kezével testemet fedezi fel, én pedig egyik karomat felemelve hajába túrok. Puha. Annyira puha. Jól esik ujjaim között tartani.

Tenyerét megérzem mellemen, és mikor egyszerre simít rajta végig, és döf csípőjével előre, akaratlanul, és teljesen hihetetlenül felnyögök. 

Mi a . .

- Tetszik? – dörmögi fülembe.

Nem válaszolok először, csak élvezem testünk érintkezését. Mintha meggyújtottak volna, úgy lángolok.

- Neked? – kérdezek végül vissza.

- Tetszel. – motyogja fülembe.

Mi? Zavartan fordulok felé, amikor . .

- Lekérném a hölgyet. – szakít minket félbe egy állatira kigyúrt faszi.  Gyorsan kikúszom Harry öleléséből, és pasas mellé állok.

- Persze. – mosolygok rá.

- Hayley . . – kezdi Harry. Zavartnak látszik és ingerültnek.

- Igen?

Kinyitja a száját, de be is csukja. Megrázza a fejét, majd megszólal:

- Kint leszek. Egy limóban. Ha végeztél gyere. – mondja, majd egy nem túl kedves pillantást vet a mellettem álló férfire, és elmegy.

Limó? Milyen limó?

- Szia, Tom vagyok. – vigyorog rám a hapsi.

Én is bemutatkozom, majd megfogja a kezem és táncolni kezdünk. Mi a fene volt ez az előbb Harryvel?

Ez a srác eléggé rám nyomul, és kezd idegesíteni. Harry is rám nyomul, mégsem idegesített. Tetszett. Basszus.

- Figyelj, mennem kell bocsi! – nézek a hapira tettetett szomorúsággal, és mielőtt bármit mondhatna a hátsó kijárat felé futok.

Mikor kinyitom az ajtót Frankybe futok bele.

- Öö látta Harryt? – kérdezem.

- A parkolóban van egy fekete limó. Abban keresd. – kacsint rám.

- Köszönöm. – futok a parkoló felé.

Rögtön megpillantom a hatalmas járműt. Mi a szarért van itt egy limuzin?

Kinyitom a hátsó ajtót és belépek, majd rögtön le is huppanok a kényelmes bőrülésre. Harry velem szemben ül, kezében valami üveg, amibe belekortyol.

- Mi ez a limó? – kérdezem tőle összeráncol szemöldökkel.

- Ide rendeltem. Messze vagyunk már a hoteltól, és ittam is. – von vállat.

- Értem.

Harry megnyom egy gombot, mire az autó elejénél a „fal” lehúzódik és megpillantjuk a sofőrt.

- Kérem Bart, induljon. – szól Harry.

A kocsi elindul, én pedig elhelyezkedem kényelmesen. Harry megnyom egy gombot mire beindul a zene. Automatikusan dülöngélek kicsit a dallamra, nem tehetek róla magától jön.

- Csodásan táncoltál. – mosolyog rám.

- Köszönöm. És ráadásul győztem a fogadásban.

- Ezt mégis miből gondolod?

- A gatyádban keletkezett dudorból gondolom. – mosolygok rá gúnyosan.

- De ellenálltam neked.

- Nem. Nem beszéltük meg, hogy az ellenállás meddig, milyen pontra érthető.. – rázom a fejem. Mégis mit akar még?

- Hát, nem eddig.

- Hát akkor meddig? – állok fel, és mellé ülök, jó közel.

Elmosolyodik halványan, és kezét lábamra teszi.

- Tudod tetszett a kis mutatványod azzal a csajjal.

- Csak nem? – tettetek meglepődést.

- De. Viszont ne értem mi a szart csináltál azzal a kigyúrt állattal. – húzza össze a szemét.

- Táncoltam vele. – vonok vállat. – Nem tetszik talán?

Közelebb hajol, érzem a leheletét arcomon.

- Nem táncolhatsz mással. Rajtam kívül senki mással.

Hangja olyan parancsoló, annyira rideg, hogy felpattanok mellőle.

- Mégis miről beszélsz? Nekem te ne parancsolgass! – szökik fel bennem a pumpa.

- Kibaszottul nem akarom, hogy másokkal táncikáljál, vagy bármi mást csinál!  - ordít.

- Miért? – emelem fel a kezem. – Mi a bajod? Miért? – üvöltöm én is, bár a hangos zenében elveszik a hangom.

A következő pillanatban Harry megfogja  a csuklóm, az ölébe húz, és megcsókol. Meglepődöm, és ellenkezni akarnék, csak hát . . . Olyan jól csókol. Hevesen dugja nyelvét számba. Amint megérzem finom nyelvének simogatását, valami felgyullad bennem. Nem kéne így lennie. Erőszakosan ráharap alsó ajkamra, hogy felnyögök. Karjait csípőm köré fonja, jó szorosan tart magához. Percekig csókol, olyan hévvel, hogy azt sem tudom, hol vagyok már. Hol a Föld, hol az ég.

Kicsit elhúzódik, amit nem értek, és nem tetszik, hogy el kell szakadnom ajkaitól. De csak pólója szegélyét fogja meg, felhúzza felsőtestén, majd ledobja a földre. Elém tárulnak fekete tetkói, amik irtó szexisek. Nem terveztem sokra ezt a smárolás dolgot, de amikor meglátom izmos felsőtestét összefut a nyál a számban és nem bírok magammal mit kezdeni, lecsapok ajkaira, miközben ujjaimat  széles vállán, izmos hasán, mellkasán vontatom.

Itt meg kellett volna állnom. Megmondani neki, hogy szálljon le rólam, mert ez így nem helyes.

De helyette hagyom, hogy lehúzza ruhám cipzárját, és végigsimítson hátamon nagy kezével, amitől borzongás fut végig rajtam. 

- Harry . . – ellenkezni próbálnék, amikor kicsit megemel, hogy kibújtasson a ruhámból, aztán magára ültet. Egy szál bugyiban ülök karjaiban. Mikor meglátja ruha nélküli felsőtestemet, szeme elsötétül, és két kezét mellkasomhoz emeli.

- Óh. – suttogom, és hátravetem  fejemet az érzésre. Melleimet kényezteti, közben végignyal nyakamon, majd aprót beleharap. Felnyögök.

Valahol érzékelem, hogy a háttérben Bruno Mars Locked out of Heaven  című száma üvölt, mikor kezét levezeti testemen és simogatni kezd combjaim találkozásánál.

- És ez? Ez tetszik neked, Hayley? – morogja fülembe, majd belenyal.

Hangosan nyöszörgök keze munkája által. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy mi van, ha a sofőr hall bennünket, de aztán eszembe jut, hogy üvölt a zene. Nem zavar minket semmi.

Csak a gondolataim. Hayley, térj észhez. Ezt most be kell fejezni, ebből semmi jó nem sülhet ki.

De olyan jó érzés. Kibaszott jó érzés.

Ez a baj velem. Ha egyszer elkezdek valamit, ami tetszik, egyszerűen nem bírom abbahagyni.

Az egész testem úgy lángol, mint még soha. Elkeseredetten vágyom még többre, mikor Harry ujjai bejutnak a bugyim alá.

- Azt hiszem erre már nincs szükségünk. – mondja, azzal nemes egyszerűséggel letépi rólam a bugyit.

Felháborodnék, hogy mégis, hogy képzeli, ez a kedvenc csipkés darabjaim egyike volt. De nem tudok, ugyanis túlságosan felizgat a tudat, hogy épp most tépte le rólam.

Két kezével átfogja derekam, és fölemel miközben ő is feláll. Hú, de erős!

Kérdezném, hogy most mi van, de azt hiszem egyértelmű, amikor elkezdi kigombolni gatyáját, és lehúzza magáról.

Itt, ezen a ponton, még egyszer, utoljára besiklik a tudatomba : állj.

- Harry. . – kezdem, csakhogy lehúzza magáról bokszerét, és előtűnik meredező férfiassága.

Összerándul az alhasam és beleharapok alsó ajkamba. Basszus.

- Látod . . – közeledik felém. – Ennyire felizgattál. – dönti oldalra a fejét, és menyalja ajkait. – Igazad volt. Sokkal, sokkal jobban izgat a látványod, mint bárki másé. – elém áll, végigsimít arcomon.

- És most? Most mit akarsz csinálni? – kérdezem, és kihívóan felvonom szemöldököm, mintha annyira magabiztos lennék.

Ó, pedig ha tudná! Ha tudná, hogy mennyire remeg a lábam, sőt az egész testem, és mennyire kívánom őt.

- Most ? Most meg akarlak dugni, de rohadtul. – hangja esik pár oktávot, aztán leránt a bőrülésre, úgy hogy a hasamra esek.

Rögtön tudom mit akar, hogyan szeretné, így feltérdelek,  és megvárom, amíg mögém térdel. Egyetlen egy csodálatos pillanatra megérzem magamon ujját, de hamar elhúzza.

- Ó, bébi, látom te is akarod. Nagyon akarod.

Kezével végigsimít egyszer, kétszer fenekemen, én pedig nyöszörögni kezdek. Csinálja már.

Kívánságom meghallgattatok, ugyanis megérzem őt hátsómnál, a következő pillanatban pedig már magamban.

Felsikítok és lehunyom a szemem.

- Óh, Hayley. – suttogja. Egyetlen pillanatig mozdulatlan marad. Aztán hihetetlen tempóban mozogni kezd.

Ha valaki kívülről látja ez az autót, csak egy kocsit lát, sötétített ablakokkal, dübörgő zenével. Nem tudják mi folyik benne.

Nem hallják a sikításomat, Harry férfias nyögéseit, amint bennem mozog. Nem tudják mennyire jól esik, ahogy csípőjével köröz. Nem tudják, milyen fülledt a levegő, hogy mindketten sűrűn zihálva próbálunk lélegezni.

Nemsokára ott vagyok, ahova már nagyon szeretnék eljutni, és azt hiszem Harry is közel van. Be is bizonyítja, mikor rám hajol kicsit és fülembe morogja:

- Na, most. Most nyerted meg a fogadást, édes.